A kereskedés pszichológiája
A pénzügyi jártasság kulcsát saját magában kell keresnie: ha megismeri Önmagát, a piac urává válhat!
Indítás!
Mi az a kereskedési pszichológia?
A technikai és fundamentális elemzés jól bevált módszertanainak a közelmúltban egy harmadik „testvére” is lett – a hangulatalapú kereskedés –, amely a nagy adathalmazok (big data) elemzésére és a mesterséges intelligenciára (MI) támaszkodik. Ezek segítségével a sajtó és a közösségi média – egy-egy eszközre vonatkozó közhangulatot jelző kulcsszavak megtalálása céljából végzett – teljes átfésülése alapján mérhető a piaci hangulat. Ha létezik piaci hangulat, akkor azt pszichológiai vizsgálatnak is biztosan alávetik. A kereskedés pszichológiája két különböző alanyra vonatkozik: a kereskedőre és a piacra. Mivel az utóbbi alaktalan entitást az előbbi számos egyede alkotja (Önt is beleértve), ezért a pénzügyi piacok viselkedése egyértelműen a piacot alkotó egyének ösztöneitől, tanult viselkedésétől és gondolataitól függ, tekintve, hogy maguknak az eszközöknek – bármit is állít néhány New Age-követő – nincs lelke. A kereskedés pszichológiájának legfontosabb elemei a tetteinket és piaci magatartásunkat vezérlő ösztönös félelem és pénzvágy, valamint a reakcióinkat gyakran meghatározó optimizmus és pesszimizmus érzése. Ezek együtt adják a piac ciklikusságát. A kereskedés pszichológiája nem kíván klinikai kísérlet lenni, inkább az érzéseinket és ösztöneinket kívánja felismerni azok megnyilvánulásakor. Amellett azonban, hogy időnként uralkodni próbálunk az érzelmeinken, sokkal fontosabb, hogy kivetítve őket következtetéseket vonjunk le. Végtére is valószínű, hogy a piac más résztvevői is ugyanúgy reagálnak egy adott helyzetre. Minél előbb megismerjük a saját reakcióinkat, annál előbb meg tudjuk „jósolni”, és pénzre tudjuk váltani a következő piaci mozgást. A kereskedés pszichológiájának legfontosabb elemei a tetteinket és piaci magatartásunkat vezérlő ösztönös félelem és pénzvágy, valamint a reakcióinkat gyakran meghatározó optimizmus és pesszimizmus érzése. Ezek együtt adják a piac ciklikusságát. A kereskedés pszichológiája nem kíván klinikai kísérlet lenni, inkább az érzéseinket és ösztöneinket kívánja felismerni azok megnyilvánulásakor. Amellett azonban, hogy időnként uralkodni próbálunk az érzelmeinken, sokkal fontosabb, hogy kivetítve őket következtetéseket vonjunk le. Végtére is valószínű, hogy a piac más résztvevői is ugyanúgy reagálnak egy adott helyzetre. Minél előbb megismerjük a saját reakcióinkat, annál előbb megtudjuk „jósolni”, és pénzre tudjuk váltani a következő piaci mozgást.
Mennyire hasznosítható a gyakorlatban a viselkedésalapú pénzügy?
A viselkedésalapú pénzügy, vagy inkább – ahogy azt általában nevezik – a viselkedésalapú közgazdaságtan az egyének és intézmények kognitív, emocionális, kulturális és társas viselkedésének tanulmányozása a klasszikus közgazdaságtanra gyakorolt hatásuk tekintetében. A téma felvetése óta három közgazdasági Nobel-díjat ítéltek oda a terület úttörőinek – 2002-ben Daniel Kahnemannnak, 2013-ban Robert Shillernek, 2017-ben pedig Richard Thallernek –, ami e viszonylag új terület hatását mutatja. Ez nem jelenti azt, hogy a téma újszerű volt – ugyanis Adam Smith és Jeremy Bentham korábban már tett utalást a közgazdaságtan lélektanára, sőt még a közgazdaságtan erkölcstanára is. Az 1970-es évek közepén Herbert Simon felvetette azt az elképzelést, miszerint az észszerűséget a probléma rugalmassága, valamint a kognitív és egyéb korlátozó tényezők is korlátozzák, vagyis az emberek gyakran a rövidebb utat választják, ami kedvezőtlen hatású a probléma megoldására nézve. Évekkel később Kahneman és Amos Tversky a kognitív pszichológiát alkalmazva adott magyarázatot a gazdasági döntéshozatal és a klasszikus elméleti követelmények közötti eltérésre. Röviden összefoglalva, van egy klasszikus elméletünk, ami haszonelvű módon, matematikai módszerrel magyarázza meg – például Charles Dow nagyon jól használható szabályrendszere –, hogy miért kellene bizonyos dolgoknak megtörténniük (hatékony piacok), és rendelkezésünkre áll egy nagyon is humán megközelítés, ami arra ad magyarázatot, hogy azok miért nem történnek meg (valódi piacok).
Hogyan kerüljük el az érzelemalapú kereskedést?
Ahogy azt már említettük, a kereskedés pszichológiájának mintegy mellékes, nem szándékolt eredménye, hogy megtanuljuk elkerülni az érzelemalapú kereskedést (ami természetesen jó dolog), de ami ennél is fontosabb cél, hogy a piac tágabb értelemben vett működésének és reakcióinak megértésére szolgáló eszköz legyen. Annak elkerülésére, hogy a félelem megakadályozzon minket a pozíciónyitásban, vagy hogy a pénzvágy miatt nyissunk meg vagy ne zárjunk le egy pozíciót, a lehető legtöbbet meg kell tudnunk az egyes eszközökről. Igaz, hogy ez az érzelmeket ellensúlyozó információk révén az irányítás érzetét adja, azonban sokkal fontosabb, hogy segítséget nyújt abban, hogy a technikai tényezőket fundamentális tényezőkkel támasszuk alá. A célok és célkitűzések meghatározása, a diverzifikációval végzett kockázatkezelés, az árfolyamfedezés és a megfelelő pénzkezelés nem csupán az érzelmek kiiktatásának eszközei – ezeket egyszerűen a józan ész diktálja. Egyszóval az érzelmek elkerülhetetlenek, és aligha irányíthatók, amint az a több évszázados szakirodalomból is kiderül. Mindazonáltal, ha kissé eltávolodunk tőlük, és úgy vizsgáljuk meg őket, az legalább annyira felbecsülhetetlenül értékes eszközt ad a kezünkbe, mint az Elliot hullámelmélet átfogó ismerete, vagy egy „expert advisor” létrehozása és a bennfentes kereskedési adatok lenyomozhatatlan forrásának birtoklása.
